A belső gyermek
fogalma azon személyiség részünk, amely a gyermekkorunk emlékeit, érzéseit és
hiedelmeit hordozza. Ez a belső gyermek mindannyiunkban megtalálható, és
befolyásolja viselkedésünket és döntéseinket mindennapi életünk során. Az
első lépés az, hogy felismerjük és elfogadjuk belső gyermekünket. Gyakran
előfordul, hogy elnyomjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk ezeket az érzéseket,
mert felnőttként úgy érezzük, hogy nem illenek a külvilág elvárásaihoz. Azonban
fontos megértenünk, hogy ezek az érzések és emlékek részei vagyunk, és
fontosak ahhoz, hogy egészséges kapcsolatot tudjunk kialakítani önmagunkkal
és másokkal. A második lépés az, hogy megpróbáljuk megérteni, miért reagálunk
bizonyos helyzetekben úgy, ahogy. Gyakran a belső gyermekünk válaszol
bizonyos helyzetekre a múltbeli sebek vagy traumák alapján. Fontos
felismernünk ezeket a mintákat és megtanulnunk újragondolni ezeket a
reakciókat. A harmadik lépés az, hogy gondoskodjunk belső gyermekünkről.
Adjunk időt magunknak arra, hogy kapcsolatba lépjünk ezzel a részünkkel, és
megértést mutassunk iránta. Ne fojtsuk el az érzéseinket vagy igyekezzünk
elrejteni őket mások elől. Engedjük meg magunknak, hogy megtapasztalhassuk
ezeket az érzéseket és fogadjuk el önmagunkat teljes egészében. Végül fontos
megértenünk, hogy a belső gyermekünk gondozása folyamatos folyamat. Ne
feledkezzünk meg róla még akkor sem, ha jól érezzük magunkat és nincsenek
konfliktusok az életünkben. Mindig legyünk figyelemmel önmagunkra és arra,
hogyan reagálunk különböző helyzetekben. Összességében tehát a belső gyermek
fogalma segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és kapcsolatainkat
másokkal is. Fontos hozzáállás változtatni saját magunk iránt és elfogadni
minden olyan részünket is, amelyet esetleg nem szeretnénk látni. A belső
gyermek gondozása segít abban, hogy egészségesebb kapcsolatot tudjunk
kialakítani önmagunkkal és másokkal is.
